|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 18 találat | lapozás: 1-18 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Balla D. Károly 1991. április 14.Ápr. 13-14-én Erdély múltja és jövője címen tanácskozást tartottak Egerben, melyet az Erdélyi Szövetség szervezett. Előadást tartott többek között Beke György, az Erdélyi Szövetség elnöke, Murvay Sámuel, az Erdélyi Szövetség Heves megyei elnöke, Tőkés László püspök, Borbély Imre /Temesvár/, Köteles Pál, az Erdélyi Magyarság /Budapest/ főszerkesztője, Nagy Béla /Nagyvárad/, dr. Kapcza Imre /Kolozsvár/, Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés elnöke, Balla D. Károly /Ungvár/, Konthur Bertalan, a Nyugat-Európai Erdélyi Világszövetség elnöke, Eva Maria Barki, a bécsi Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke, Sebestyén Teleki István /Svájc, Erdélyi Világszövetség/, dr. Jónás Endre /Németország/, Pomogáts Bála, Székelyhidi Ágoston és Bálint-Pataki József /Határon Túli Magyarok Titkársága/. A tanácskozás végén egy felhívást fogadtak el, ezt Tőkés László nem írta alá. A tanácskozásról hírt adott a Romániai Magyar Szó is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), (Bukarest), ápr. 15./ A következő napokban a román sajtóban heves elítélő kampány indult meg a tanácskozás miatt, elsősorban Tőkés Lászlót vádolták. /MTI/1995. november 19.Nov. 18-án tartotta közgyűlését Budapesten a 401 tagot számláló Magyar Írók Szövetsége. A külföldön élő magyar írók is teljes jogú tagjai a szövetségnek, ahogy a kolozsvári Bálint Tibor mondta: otthont leltek abban az anyaországi közegben, amelynek nyelvén írnak. A közgyűlésen elfogadtak egy felhívást a világ íróihoz, amelyben tiltakoznak a szlovákiai államnyelv törvénye ellen. Tornai József leköszönt elnöki tisztségéből, az új elnököt a választmány fogja megválasztani, az esélyes jelölt Pomogáts Béla. A közgyűlésen megválasztották az új választmányt, melynek tagjai között hatan erdélyiek /Bálint Tibor, Gálfalvi György, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Szilágyi István/, továbbá egy író felvidéki /Grendel Lajos/ és egy kárpátaljai /Balla D. Károly/. A választmány több tagja Erdélyből Magyarországra áttelepült író: Balla Zsófia, Beke György, Csíki László és Kocsis István. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24., Magyar Hírlap, nov. 20., /Magyar Nemzet, nov. 20./2000. május 22.A június 1-jén kezdődő Ünnepi Könyvhéten tizenöt határon túli magyar kiadó, illetve könyvműhely több mint félszáz kötettel jelentkezik, a kolozsvári Kalota és az ungvári Pánsíp most mutatkozik be először az olvasóknak. A határon túli kiadványok többsége művelődéstörténeti, néprajzi és irodalomtörténeti munka, illetve több történelmi témájú tanulmány is helyet kapott a kínálatban. Gajdos Balogh Attila Fegyencek az utcában (Stúdium Kiadó, Kolozsvár) című regénye a második világháború utáni Kolozsváron játszódik, egy kisebbségi sorban élő fiatalember zsarnokság elleni lázadását ábrázolja. Balla D. Károly Ne gondolj a fehér elefántra /Pánsíp, Ungvár/ címmel a kárpátaljai szerző öt színpadi művel jelentkezett. A memoárok sorában lát napvilágot Sinkó Ervin háborús naplója (1939-1944) /Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék/ amely az 1973-ban bezúzott kötet első teljes magyar kiadása. Az irodalomtörténeti munkák között szerepel Magyar Zoltán: Petőfi a Felvidéken című könyve. Utasi Csaba: Csak emberek című kötetében (Forum, Újvidék) az elmúlt nyolcvan év vajdasági magyar költészetét tekinti át. - Rákos Péter, a prágai Károly Egyetem Magyar Tanszékének tanára Nemzeti jelleg: a miénk és a másoké című kötete a nemzetek más nemzetekről és önmagukról alkotott képének kérdéskörét járja körül. - A Kolozsvári harmincadjegyzék 1599-1637 (Kriterion) bemutatja, hogy mennyire virágzó volt az akkori kereskedelmi élet a "kincses" városban. Nagy Sándor - 1921-1940 között bukaresti lelkész - A regáti magyarság című könyve (Kalota Kiadó, Kolozsvár) a Kárpátokon túlra került magyarság beolvadásának, illetve megmaradásának esélyeit vette számba. A pozsonyi Madách-Posonium közreadja Czibulka Imre munkáját, a szlovákiai településnevek magyar megfelelőit. /Könyvheti készülődés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./2000. augusztus 16.Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./2001. november 29.Magyar Írószövetség 1061 tagjából 339-an vettek részt a Pesti Vigadóban tartott nov. 24-i közgyűlésen, s ebből 71 tag a határon túlról érkezett. A résztvevők már érkezéskor kézhez kapták Pomogáts Béla elnöki beszámolóját, amely kitér az irodalom rendszerváltás utáni autonómiájának, közéleti szerepvállalásának kérdéseire, illetve többközpontúságából adódó struktúrájára, melynek" köztársaságában" az anyaországi mellett szerepe van a romániai, szlovákiai, jugoszláviai, kárpátaljai, valamint a nyugati magyar irodalmaknak. A beszámoló kitért az irodalom plurális szervezeti életére, az írószövetség mellett létrejöttek más írószervezetek is. A gyűlésen részt vett és némileg kampányízűen szólalt fel Kovács László MSZP-elnök. Pomogáts Babits Mihályt idézve a "kettészakadt irodalomról", a magyar irodalom szekértáborokra szakadásáról szólt, szembeállítva azt határok fölötti egységével. Gálfalvi Zsolt fölemlítette, hogy a határon túli tagok negyedik alkalommal vesznek részt a közgyűlésen, amely minden évben ugyanazokkal a gondokkal szembesül. A közgyűlésen megválasztották a választmányt. A legtöbb szavazatot (234) Pomogáts Béla gyűjtötte be, őt Kalász Márton, majd Jókai Anna követték. Erdélyiek közül Lászlóffy Aladár nyerte a legtöbb szavazatot. További választmányi tagok Erdélyből: Kántor Lajos, Szilágyi István, Farkas Árpád, Gálfalvi György, Szőcs Géza, Bálint Tibor, a korábban áttelepültek közül pedig Csiki László és Beke György. Más régiókból való tagok: Gion Nándor, Balla D. Károly, Vári Fábián László. Az új elnököt a választmány 10-15 napon belül megválasztja. /(Gál Éva Emese): A Magyar Írószövetség közgyűléséről. 71-en a határon túlról érkeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./2002. május 7.1990 tavaszán indult a Kelet-Nyugat, pár év múlva megszűnt, Nagyvárad ismét kulturális folyóirat nélkül maradt mostanáig. Közösségi összefogásként jelent meg április utolsó napjaiban a Várad című irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos negyedévi periodika első száma, a Nagyváradi Ady Társaság kiadásában. Javarészt ugyanazok szerkesztik-írják, akik a jó emlékezetű Kelet-Nyugatot. Ismert és kevésbé ismert nevek sorakoznak az első számban, köztük Indig Ottó, Zudor János, Fábián Sándor, Varga Gábor, Gittai István, Dénes László, Balla D. Károly, Beke György, Toró Tibor. A Várad második száma júniusra várható. /Feltámadás? Újjászületés? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./2002. december 5.Január folyamán Vízumköteles irodalom? címmel virtuális konferenciának ad helyet a kárpátaljai UngParty című internetes honlap, melyen erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, nyugati és anyaországi írók, nyelvészek, irodalomtörténészek vesznek részt. A vitaindító írását a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos jegyzi majd. Balla D. Károly ungvári költő, a Szalon házigazdája és webmestere, szerint a határon túli magyar irodalmakat illetően még a szakmai körök is csak néhány nevet és műcímet ismernek, sztereotípiákban gondolkodnak. Emellett léteznek bizonyos elvárások a határon túli magyar íróval szemben. A szakmai körök és a közönség egyik része ugyanis - írja Balla D. az UngParty virtuálé által kiadott sajtóközleményben - leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi igazságtalanságok új és újabb felemlítését és a megpróbáltatások ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része örömszövegeket vár, és a befogadás feltételéül az éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik. A virtuális konferencia arra keresi a választ, melyek az integrálódás belső és külső feltételei. A novemberben elindított projektbe erdélyi, vajdasági, kanadai, magyarországi, lengyelországi, kárpátaljai előadók kapcsolódtak be: Kántor Lajos (Erdély); Fekete J. József (Vajdaság); Kaslik Péter, Simándi Ágnes (Kanada), Zsille Gábor (Lengyelország); Elek Tibor, Kovács Imre Attila, Szénási Miklós, Szúnyogh Szabolcs (Magyarország); Beregszászi Anikó, Cséka György, Csernicskó István, Fedinec Csilla, Lengyel Tamás, Málnóczi Márk (Kárpátalja). Nyilvános vita is indul, amelynek során lehetőség nyílik szakmai hozzászólásokra és olvasói észrevételekre. /Gergely Edit: Vízumköteles irodalom? Virtuális fórum a határon túli magyar irodalomról. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./2003. január 6.Vízumköteles irodalom? címen virtuális konferenciát szervez Balla D. Károly kárpátaljai író. A felkérésére válaszolók között van irodalomtörténész, nyelvész, író, költő, újságíró, Kolozsvártól Krakkón át Torontóig. Balla további félszáz szakmabelit kért fel, hogy bekapcsolódjanak a disputába. Kántor Lajos írta a konferencia nyitó szövegét, megjelent a világhálón a tucatnyi előadás. Balla D. Károly honlapja /www.hhrf.org/ungparty/ egyszemélyes, egymaga készíti. A honlapon belül a Pánsíp viszont szabályos irodalmi folyóiratot képez (ez az 1993-ban alapított nyomtatott lap világhálóra mentett folytatása). /Gergely Tamás: Vízumköteles irodalom? Interjú Balla D. Károllyal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./2003. január 15.Balla D. Károly kárpátaljai költő internetes lapjában, az UngParty-ban megkezdődött az első olyan virtuális konferencia, amelynek témája: az irodalom vízumkötelessége. Több figyelemre méltó kommentár is olvasható. Kárpátalján csupán néhány hírportál működik, illetve néhány intézménynek, szervezetnek van saját honlapja. A konferencia anyaga a honlapon /https://hhrf.org/ungparty/ olvasható, Emellett a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának Nyelvünk és Kultúránk c. folyóirata is közölni fogja az anyagot. /Szabó Csaba: Virtuális konferencia az irodalom vízumkötelességéről. Kialszik a gutenbergi mozdulatreflex? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./2003. július 18.2001-ben Ukrajnában 156,6 ezren vallották magukat magyarnak, közülük 151 500 fő Kárpátalján él. Ukrajnai magyar irodalomról valójában csak az 1950-es évek elejétől beszélhetünk, amikor Balla László és Kovács Vilmos első könyvei megjelentek. Balla László (1927) regényíróként vált ismertté Ukrajnában, művei orosz, ukrán, német, azerbajdzsán, csuvas, komi és oszét nyelven is megjelentek. Kovács Vilmos (1927-1977) verseit, regényeit, novelláit erő, szenvedély, igazságkereső bátorság, a népiesség és az egyetemesség-igény jellemzi. Az Ukrán Nemzeti Írószövetségnek Balla László, Szalai Borbála (1926), Füzesi Magda (1952) és Balla D. Károly (1957) személyében négy magyar tagja van. Balla László, Balla D. Károly, Dupka György (1952), Horváth Sándor (1957), Kőszeghy Elemér (1960), Füzesi Magda, Vári Fábián László (1951), Nagy Zoltán Mihály (1949), Fodor Géza (1950) a Magyar Írószövetség tagja. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek Sütő Kálmán (1910-1996), Kecskés Béla (1941-1996) és Skrobinec Jurij (1927-2001) is. Balla D. Károly és Vári Fábián László József Attila-díjas, Füzesi Magda Táncsics-díjas alkotó, Nagy Zoltán Mihály regény kategóriában a Sátán fattya című regényével 2000-ben Magyarországon elnyerte Az év könyve díjat. Az említetteken kívül szólni kell Penckófer János (1959) író, lapszerkesztő, Tárczy Andor (1954) író, lapszerkesztő, Zselicki József (1949) költő, Gortvay Erzsébet (1935) és Keresztyén Balázs (1949) irodalomtörténész, Fedinec Csilla (1968) pedagógiai és Zubánics László (1971) helytörténeti szakíró munkásságáról. Fogynak a kárpátaljai magyarság szellemi frontját alkotó értelmiség sorai, sokan az anyaországba költöznek. (Megjelent 2003-ban, a Veress Zoltán - Stockholm - és Dávid Gyula - Kolozsvár - szerkesztette, A szétszórtság arénája című kötetben.) /Füzesi Magda Magyar irodalom Ukrajnában. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 18./2003. szeptember 11.Székesfehérváron idén immár harmadik alkalommal rendezik meg a határon túli irodalom hetét, szeptember 23. és 28. között. A rendezvénysorozaton mintegy harminc-harmincöt anyaországi és határon túli író, irodalomtörténész és szerkesztő vesz részt. A rendezvényt Kalász Márton, az Írószövetség elnöke, valamint Spányi Antal megyés püspök és Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke - a konferencia védnökei - nyitják meg. A konferencia visszatérő erdélyi vendégei: a Látó folyóirat helyettes főszerkesztője, Gálfalvi György Illúziók és önámítás, Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk főszerkesztője Van-e magyar jövő Kolozsváron?, Sebestyén Mihály író Egy romániai magyar író románságképe címmel tartanak előadást. A meghívottak író-olvasó találkozókon, könyvbemutatókon vesznek részt a megye településein. A konferencia második vitaindítója Balla D. Károly ungvári költő, az UngParty virtuálé "építője". Az információs társadalom és a nemzeti identitás. Hozzájárulhat-e a Világháló a határon túli magyar kultúrák (re)integrációjához? Internetes irodalom - kisebbségben is? témakör erdélyi előadói Gergely Edit költő és Szabó Géza Korunk-szerkesztő. A tanácskozás további erdélyi meghívottjai: Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője, Gál Éva Emese költő, grafikusművész és Antal Erika újságíró, a Krónika munkatársa. Az előző években felvetett témakörök: Az irodalom szerepe a nemzeti önazonosság megtartásában; Hagyomány és újítás a határon túli magyar irodalmakban; Vallás és Isten-élmény az 1945 utáni határon túli magyar irodalmakban; A történelem mint metafora a határon túli magyar irodalmakban. /Illúzió és virtuália. A határon túli irodalom hete Székesfehérváron. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./2003. szeptember 26.A Határon Túli Magyar Irodalom Hete keretében rendhagyó irodalomórát tartott tegnap Székesfehérváron több anyaországi és határon túli író, irodalomtörténész. Gál Sándor kassai József Attila-díjas költő, publicista Elsüllyedt híd - a humánum kudarca címmel tartott előadást, Toldi Éva újvidéki irodalomtörténész A nemzetek együttműködéséről alkotott kép a vajdasági irodalomban, Kontra Ferenc újvidéki költő és műfordító A magyar irodalom mint identitás, Péntek Imre zalaegerszegi József Attila-díjas költő Pokolraszállások és megtisztulások a kortárs nyugati irodalomban című előadásával mutatkozott be a hallgatóságnak. Demény Péter /Kolozsvár/ Ha ütnek, ordíts legalább? Címmel a kisebbség és többség viszonyáról értekezett. Sebestyén Mihály szintén a kisebbség és a többség viszonyát taglalta. Hozzájárulhat-e a világháló a határon túli magyar irodalom (re)integrációjához? Internetes irodalom - kisebbségben is? -a kérdésekre reflektál Balla D. Károly, Hizsnyai Zoltán, Moldován István, Horváth Csaba, Beszédes István, S. Benedek András, Andrassew Iván, Szabó Géza, Gergely Edit és Onagy Zoltán. /Antal Erika, Székesfehérvár: Ha ütnek, ordíts legalább? Rendhagyó irodalomórák Székesfehérváron. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./2004. március 12.Márc. 10-én 84 magyar író – köztük határon túliak is, mint az erdélyi Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Szilágyi Júlia, a felvidéki Grendel Lajos, a párizsi Fejtő Ferenc, az ungvári Balla D. Károly, az újvidéki Tolnai Ottó és Végel László – kilépő levelet fogalmazott meg az Írószövetségből, mivel annak választmánya nem foglalt állást egyik választmányi tag, Döbrentei Kornél antiszemita megnyilvánulásaival kapcsolatban. A kilépések egyik szervezője, Tábor Ádám a Magyar Hírlapnak nyilatkozva elmondta: az Írószövetség, különösen a határon túli magyar irodalom tekintetében, fontos szerepet töltött be. Mára azonban fügefalevélül szolgál egy irányzatnak, a nép-nemzetinek, hogy az összes magyar író nevében lépjen fel. /Cseke Gábor: Földindulás a Magyar Írószövetségben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./2004. június 30.A határon túli magyar írók és irodalmárok számára első alkalommal meghirdetett ösztöndíjpályázat nyerteseinek járó emléklapot jún. 29-én adta át Schneider Márta, a kulturális tárca helyettes államtitkára Budapesten. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az ösztöndíjjal a tehetséges fiatal határon túli magyar íróknak, irodalmároknak kíván támogatást nyújtani a pályakezdéshez, illetve – korosztálytól függetlenül – kedvező feltételeket teremteni a magas színvonalú alkotótevékenységhez – mondta a helyettes államtitkár. A Székely János költészeti és drámaíró ösztöndíjban évente hat személy részesülhet; felét a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket még be nem töltött alkotók kapják. Elnyerte az ösztöndíjat Orbán János Dénes kolozsvári, Csehy Zoltán dunaszerdahelyi, Balla D. Károly ungvári, Danyi Zoltán zentai, Polgár Anikó dunaszerdahelyi és Hatházi András Attila kolozsvári alkotó. A Gion Nándor nevét viselő prózaírói ösztöndíjban évente négyen részesülhetnek. Az ösztöndíjak 50 százaléka a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött írókat illeti meg. A támogatást Lovas Ildikó szabadkai, Láng Zsolt és Nagy Koppány Zsolt marosvásárhelyi, valamint Szakmány György omoravicai (Vajdaság) író kapta. A Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjban az 1990-től kezdődően megjelent határon túli magyar irodalmi művek értékelésére nyerhető el támogatás. Évente négy kritikusi ösztöndíjat ítélnek oda. A Schöpflin Aladár kritikusi ösztöndíjat T. Szabó Levente kolozsvári, Németh Zoltán ipolybalogi (Felvidék), Szerbhorváth György kishegyesi (Vajdaság) és Selyem Zsuzsa kolozsvári pályázó nyerte el. Az ifjúsági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarabíró Benedek Elek- ösztöndíjat szintén négy személynek ítélik oda. A támogatást Fekete Vince kézdivásárhelyi, Berniczky Éva ungvári, Beszédes István zentai és Z. Németh István csicsói (Felvidék) alkotó kapta. A tíz hónapra szóló ösztöndíj összege havonta bruttó 60 ezer forint. A kuratórium elnöke Ilia Mihály irodalomtörténész, tagjai között van például Kalász Márton (Magyar Írószövetség), C. Tóth János (Határon Túli Magyarok Hivatala), Hodossy Gyula (Szlovákiai Magyar Írók Társasága), Szálinger Balázs (Erdélyi Magyar Írók Ligája), valamint a kulturális tárca képviselői. A Csángó Kultúráért díjat az idén Pozsony Ferenc néprajztudós, egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke vehette át. Pozsony Ferenc 1991-től tanártársaival és diákjaival rendszeres alapkutatásokat végzett a moldvai csángóság körében, ezáltal Kolozsvárott a Kriza János Néprajzi Társaság dokumentációs központjában megteremtette a legnagyobb csángó archívumot. Tavaly hozta létre a zabolai Csángó Múzeumot. A csángók ügyének nemzetközi fórumokon történő képviseletéért tavaly egy finn asszony, Tytti Isohookana-Asunmaa vehette át a Csángó Kultúráért díjat. /Határon túli irodalmi ösztöndíjak átadása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./2006. szeptember 18.Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője közölte, a fejük fölött döntöttek, nem közölték velük, hogy fedél nélkül maradnak. A döntést csak a fellebbezési határidő letelte után közölték a Látó szerkesztőségével. A körülmények az 1999-ben történtekkel azonosak. Ekkor a Látó és a Vatra szépirodalmi folyóiratokkal együtt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét, a Romániai Magyar Szó fiókszerkesztőségét és más országos román nyelvű lapok és hírügynökségek tudósítóit törvényszéki döntés alapján kiköltöztették a Városháza utcai székházból. A korántsem megnyugtató helyzet ellenére a Látó Irodalmi Színpada évadot kezdett a hét végén. Marosvásárhely és a folyóirat vendége volt a zalaegerszegi Pannon Tükör szerkesztősége. A zalai szerkesztők elmondták, a folyóirat a világban és a Kárpát-medencében élő és alkotó magyar írók fóruma, szerző- és szerkesztőgárdájához tartozik a Párizsban élő Nagy Pál, a kárpátaljai Balla D. Károly, a kolozsvári Lászlóffy Aladár, a muravidéki Bence Lajos, az írországi Newcastle-ban alkotó Kabdebó Tamás és a chicagói Makkai Ádám, munkatársa volt a nemrég elhunyt Major-Zala Lajos Svájcban élt költő is. /Lokodi Imre: Batyut köthet a Látó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./2008. január 31.A schengeni határok életbeléptetése környékén különféle rendezvényeken emlékeznek arra, milyen sanyarú, tragikus volt a sorsuk azoknak, akik nyugatra szerettek volna utazni – Magyarországról. Nem emlékeztek azonban azokra az utakra, a megalázó határát(nem)lépésekre, amelyek Magyarország keleti határain zajlottak, de még inkább zajlottak volna. Jó néhányról tudunk. Vajon hányról nem? Például arról, hogy a Magyarországról kiutasított – P. – osztrák újságíró Nagyváradon találkozott kedvesével és Eörsi Istvánnal 1980-ban vagy 81-ben. Eörsi ezt az alkalmat használta fel arra, nem kevés szamizdatpéldányt magához ragadva ellátogasson Nagyváradra. Kőrössi P. József összehozna egy konferenciát, amelyen mesélnének egykori keleti határsértők. Azokat hívná meg, akik ma már közéletivé magasztosulak, és olyanokat, akiket elfeledtek. A szellem, a szellemi élet, a gondolkodás és a gondolat csempészeit. Talán és első körben: Adonyi Nagy Mária költő, Ara-Kovács Attila filozófust, Balla D. Károly írót, Balla Zsófia költőt, Barna Imre írót, műfordítót, Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárt, publicistát, Csaplár Vilmos írót, Füzi László írót, szerkesztőt, Gellért Gyöngyi szerkesztőt, Grendel Lajos írót, szerkesztőt, Huszti Péter színművészt, Jávor István képírót, S. Nagy Katalin művészettörténészt, Kányádi Sándor költőt, Kukorelly Endre költőt, Lászlóffy Aladár költőt, Radnóti Sándor esztétát, egyetemi tanárt, ifj. Rajk László építészt, Sáska Géza szociológust, Szendrei Lőrinc újságírót, Szőcs Géza költőt, TGM filozófust, Tőzsér Árpád költőt, Udvardy Frigyes ötvenhatos utazót, Zirkuli Péter költőt, egyetemi tanárt. És mindenki hozhatna magával még három, talán tíz másvalakit. Meghívná a déli háború katonaszökevényeit, dr. Máriást, Bozsik Pétert, a határsértőket, Tolnai Ottót, Domonkos Istvánt, Maurits Ferencet, Benes Jóskát. Határmese-konferenciájára meghívná a névházasságokba beszármaztatott feleségeket és férjeket, a nyolcvanas évek névtelen könyv-, szamizdat- és kéziratcsempészeit, Ilia tanár urat és az akkori Széchényi Könyvtár egyetemista könyvfutárjait. Bodor Ádám (A börtön szaga), Kornis Mihály (Kádár János utolsó beszéde) és Dragomán György (A fehér király) könyve szól már csak arról az örökségről, amiben élünk. /Kőrössi P. József: Határsértők – Schengen előtt, Schengen után Gyermekeimnek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./ (Az Élet és Irodalom hetilapban megjelent anyagnak a szerző által szerkesztett, kiegészített változata)2008. február 22.A Kolozsváron szerkesztett Korunk című folyóirat 2008/2-es számában a filmipar és filmművészet időszerű kérdéseit vizsgálja. A szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj akkor is figyelt az elszakított területek magyar irodalmára, amikor az még nem volt divat. A februári számban Vári Attila Ügynöklista című elbeszélése tanúsítja ezt a folytonosságot. Vári Attila erdélyi író, még ha Magyarországon is él, írásának színhely- és témaválasztása jelzi, nem szakadt el ihlető emlékforrásaitól. Lesz hasonló írás a márciusi számban is, akkor Csíki László novellájának közlését ígérik. A csíkszeredai Székelyföld 2-es számában olvasható Székely János: Esszé a fiamhoz című írása, mely 1981-ben jelent meg. A lapszámot a költő fia, Székely János Jenő szobrászművész munkáival illusztrálták. A magyarországi Gerendás Lajos az 1916-os román betörés homoródszentmártoni szenvedéseit tárta fel. A moldvai csángók lélekszámáról Seres Attila közölt tanulmányt. Hetedik évfolyamánál tart a Nagyváradon megjelenő Várad című folyóirat. A 2008/1-es szám mutatja a sokszínűségét. Pár szerző, pár cím: Balla D. Károly: Relaktív, versek Horváth Imre hagyatékából, Bogdán László regényrészlete, Gittai István, Fábián Sándor versei, a Fordítói műhelyben Christi Greller versei olvashatók Balázs Ildikó tolmácsolásában, a Törzsasztalban szerkesztett formában közlik Körössi P. József beszélgetését a Várad egyik legutóbbi vendégével, Csaplár Vilmos magyarországi regényíróval, Varga Gábor: Confessionis IV , Péter I. Zoltán: A Holnap centenáriuma. A diktatúra idején kevés magyarországi laphoz lehetett hozzájutni, járatni lehetett viszont a kárpátaljai magyar újságot (Kárpáti Igaz Szó), olvasni a Szabadkán megjelenő magyar hetilapot, a Hét Napot. A Hét Nap számon tartja az erdélyieket. Egyik tavalyi lapszámuk címoldalán a szentegyházi Gyermekfilharmónia látható, Székelyföld és Délvidék ölelkezése címmel képes riportban számoltak be az együttes vendégszerepléséről. Az egyes lapszámokban a délvidéki magyarság gondjait bemutató, a megmaradásukért folytatott elszánt küzdelmükkel foglalkozó írások az érdekesebbek. Dicséretes konoksággal folytatja a Művelődés című közművelődési folyóirat kiadását a Szabó Zsolt vezette szerkesztőség. Legutóbb a 2007/11-es szám érkezett meg Csíkszeredára, a Hargita Népe szerkesztőségébe. Ebből néhány cím: Sas Péter: In memoriam Kós Károly, Vas Géza: Volt egyszer egy Kalotaszeg, Szémán E. Rózsa: Báthory Napok, Kolozsi Gergely István: Petőfi Sándor látogatása, sétája Szamosújvárt, Szabó Emília: Árpád-házi Szent Erzsébet az irodalomban. Lexikonnal ér fel a Művelődés tavalyi összevont lapszáma az Erdélyi Mezőségről. A kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2006-os Mezőség-konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza, kiegészítve a Mezőségről rendezett marosvásárhelyi tapasztalatcsere néhány népesedési, településfejlesztési, környezetföldrajzi témájú írásával. /Borbély László: Látókörünket tágító folyóiratok. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./2016. április 27.25 éve történt – Az 1991-es egri tanácskozás Erdély sorsáról és a román hisztériakeltésNegyed évszázada, 1991. április 13-án és 14-én került megrendezésre az Erdélyi Szövetség szervezésében az „Erdély múltja és jövője” című nemzetstratégiai konferencia Egerben. Az előadók között olyan jeles személyiségeket találunk, mint Beke György, az Erdélyi Szövetség elnöke, Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Borbély Imre, későbbi RMDSZ elnökségi tag és parlamenti képviselő, Köteles Pál, az Erdélyi Magyarság című folyóirat főszerkesztője, Duray Miklós, a felvidéki, keresztény-demokrata irányultságú pártszerű szerveződés, az Együttélés elnöke, Balla D. Károly, kárpátaljai író, Eva Maria Barki, emberjogi aktivista, Sebestyén Teleki István az Erdélyi Világszövetség képviselője, Pomogáts Béla és Székelyhidi Ágoston irodalomtörténészek. A tanácskozást követően hatalmas kampány indult a román médiában úgy általában a magyarság ellen. Ez volt a marosvásárhelyi pogrom után talán a legnagyobb hangulatkeltés, amikor a vízcsapból is a magyar irredentizmusról szóló hamis propaganda csorgott. Külön érdekessége az esetnek, hogy legfőképpen Tőkés Lászlót támadták, aki alá sem írta a zárónyilatkozatot, mivel akkor még őszintén hitt a megbékélés lehetőségében, az erdélyi magyar politika egységességében és a mérsékeltnek nevezettek kollaboránsok magyar elkötelezettségében. S persze a zárónyilatkozat sem tartalmazott olyan kitételeket, melyek Magyarország területi követeléseire vonatkoztak volna. Ha végigtekintünk a rendszerváltás óta eltelt bő negyed évszázadon, azt láthatjuk, hogy meglehetősen esetleges, hogy épp mikor csinálnak a románok ribilliót valamiből, logikát ebben nehéz keresni. Illetve keresni még-még lehet, sőt, érdekes szellemi kihívás, találni viszont aligha. Amikor a Horn kormány összehívta az első magyar-magyar csúcstalálkozót 1996 nyarán, hatalmas égzengés volt, óriási diplomáciai botrány, a szomszédokkal való, akár a magyar érdekek feladása árán történő „megbékélést” abszolút komolyan vevő Horn Gyula és a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori vezetője Lábody László csak a fejét kapkodta, hogy mi lelte a bukaresti utódkommunista kollegákat. Két évvel később, amikor Orbán Viktor 1998-ban, a kormányalakítást követően azzal kezdte első mandátumát, hogy lényegében megismételte Antall József felelősségvállalását a határon túli magyarok felett, rámutatva arra, hogy Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe s azt is hozzátette, hogy az ő kormánya nemzet kormánya lesz, Bukarest csendben maradt. Akárcsak a magyar-magyar csúcs intézményesítésének, a Magyar Állandó Értekezlet megalakításénak idején. Hasonló példák oda-vissza idézhetők. Persze tudni lehet, hogy akárcsak Németországban (amint azt Udo Ulfkotte részletesen leleplezte) és általában a demokratikusnak mondott világban, Bukarestben is kézivezérelt a sajtó, működik az eligazítás, a háttérben döntik el, hogy valamiből kázust kell-e csinálni vagy sem. Az érdekes az, hogy nehezen követhető, hogy mikor miből lesz és miből nem lesz kázus. Annyi megállapítható, hogy amíg az RMDSZ 1996-ban kormányra nem lépett, lényegében a téma állandóan melegen volt tartva, volt egy permanens uszítás a román médiában, amit időnként mesterségesen, különböző ürügyekkel felcsavartak. Miután az RMDSZ-t Szőcs Géza örökbecsű kifejezésével élve domesztikálták (hadd idézzük szó szerint a kormányzati szerepvállalásról szóló tanulmány rendkívül találó sorait: „domesztikáltság, vagyis háziállatosítottság, meghunyászkodóvá szelídítettség. A karámban tartott jószág domesztikált: a gazda kedve szerint nyírja, feji, beletörli a lábát, alkudozik a bőrére, koponyáját az egykor félelmetes szarvakkal kifüggeszti a portája fölé.”) az alapjáratú uszítás alábbhagyott s csak egyes esetekben, ismét sztochasztikusan lángolt fel, érdekes módon nem mindig, akkor, amikor vártuk volna. A Trianon filmből botrányt csináltak, viszont a Székely Szabadság Napjának első nagy felvonulásából nem igazán. Akkor csak alsó hangon berzenkedtek. Annyi minden esetre megállapítható, hogy az 1923-ban alkotmányszinten rögzített célprogram, az egységes, (értelemszerűen kisebbségek nélküli) homogén nemzetállam megteremtése továbbra is fontos prioritása a román politikának. Ebben pedig a pszichológiai hadviselés fontos eszköz. Olyan eszköz, amit tetszőleges alkalmakkor vetnek be, akár különösebb apropó nélkül, mint legutóbb a máig minden bizonyíték nélkül börtönben tartott 64 vármegyés vezetők, Beke István és Szőcs Zoltán esetében. Borbély Zsolt Attila itthon.ma//erdelyorszag lapozás: 1-18
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
